Nem lennék jó kritikaíró.

Egyszerűen nem tudom a dolgokat a hibáikon keresztül nézni, kiváltképp művészeti alkotásokat. Ez esetben is elkövettem azt a hibák, hogy elolvastam néhány kritikát a Ma este gyilkolunk című film kapcsán – még mielőtt megnéztem volna. Persze, annyira nem szoktak ezek megérinteni, de az biztos, hogy nem tesz jót csupa negatívat olvasni valami olyasmiről, amit nagyon várunk. A film után aztán rájöttem, hogy én pont ugyanazokat a tényezőket állítanám be a film előnyeinek, amit mások leértékeltek.

Na, de mi is a történet?

Tolnai Tivadar (Kern András), színészlegenda megérkezik a Pirandello Színészotthonba, ahol őt ugyan nagyjából jóindulattal fogadják, de ő mint sztár mindenkit lenéz, ripacsnak nevez és vérig sért. Még ez sem rontaná el az idillt, ám az egyik lakó váratlanul meghal. A gyanús körülmények miatt pedig Tolnai Tivadar, aki évtizedekig játszott nyomozót a filmvásznon, szaglászni kezd a haláleset ügyében. Kit akartak megölni? Miért? Ki lehet a tettes?

Ám ezeknél is fontosabb kérdés, miért nem tetszik sokaknak a film?

Kezdjük azzal, hogy ennyi legendás színészt egy filmben látni önmagában is szórakoztató élmény, bármennyire látjuk a teljes film alatt inkább a színészt, semmint a szerepét. Kern András, Bodrogi Gyula, Jordán Tamás, Koltai Róbert, Pogány Judit és a többiek is kivétel nélkül olyan karaktereket formáltak meg, amely talán egyébként is közel állt hozzájuk: idős színészeket.

És akkor jöjjön Kern András, akinek idősebb korára sajátos játéka lett színházban és filmen egyaránt. Sokszor vesszük észre rajta, mintha az egészhez semmi kedve nem lenne. Persze általában a szerepei is ilyenek: vagy a karakternek sincs kedve az életéhez, vagy éppen azt sem tudja, hogy ki is ő valójában. Időnként sajnos valóban nem tudjuk ezt a színészi attitűdöt komolyan venni, de a Ma este gyilkolunk Tolnai Tivadarához igenis tökéletesen passzolt, sőt talán emelte is a karakter színvonalát.

A Ma este gyilkolunk egy vígjáték. Pontosabban: krimi-vígjáték. Ezt a vonalat egy picit hiányoltuk a filmből. Az eszköztár és a történet már-már kiszámítható volt, és csupán a „kötelező” krimis kellékeket vonultatta fel, gondolkodni szinte egyáltalán nem kellett. Már majdnem csalódtunk, amikor Kern András vagyis Tolnai Tivadar belekezdett a poirot-i nagyszabású leleplezésbe, hiszen úgy éreztük, hogy a film még éppenhogy elkezdődött. Ezt a kezdődő akut csalódottságot szerencsére feloldotta néhány utolsó, szintén inkább kötelező csavar, amiket ugyan jobb lett volna talán elosztva és bújtatottabb módon használni, de azért így is megteszi.

Ha talán nem is pozitívumként értékelek mindem hasonló sebet a filmen, összességében a Ma este gyilkolunk nagyon szórakoztató alkotás, már csak a szereplőgárda miatt is. A több sebből vérző krimiszálat pedig szinte el is fedi a szereplők viselkedése és a szarkasztikus szövegek, amik hol kínosak, hol valóban viccesek.

A film nem is lehetett volna teljes anélkül, hogy Kern ne éneklné el a Te majd kézenfogsz és hazavezetsz című dalt, de valahogy úgy érzem, hogy ez mind kellett ahhoz, hogy a film az legyen, aminek lennie kell.

Rendező: Fazakas Péter (A játszma, Szabadság - Különjárat)
Forgalmazó: InterCom

Beharangozónk itt:

Színészlegendák végre újra a filmvásznon