„Én nem hagyom, hogy ez a hely elvesszen. A családi múltunk miatt, és az életünk miatt, ami mégiscsak többnyire boldog volt, nem fogom hagyni, hogy valaki megvegye és kiebrudalja őket innen, aztán csináljon belőle egy gyógyszállót.”
Számunkra is fájdalmasan ismerős mondatok hangzanak el a Radnóti Színház 3tél című előadásának díszletei között, a zágrábi Kos család nappalijában, miközben ide-oda ugrálunk az időben, és hol 2011-ben, hol 1945-ben vagy éppen 1990-ben vagyunk.
Az alapkonfliktusok, amelyek bármelyik kelet-európai város lakóinak étkezőasztalánál előkerülhetnek, persze mégiscsak a horvát múlt és jelen nagy kérdéseit boncolgatják. A kis lakásokra szétválasztott, egykori többgenerációs ház lakói a történelem nagy fordulatai közepette – a széthullt Osztrák-Magyar Monarchia romjain, majd a Tito-féle Jugoszláviában, a délszláv háború kitörésekor és az EU-csatlakozás politikai kihívásainak idején – próbálnak felszínen maradni. A darab helyszíne, az egykori arisztokrata otthon, amelybe a szegénysorból származó, baloldali érzelmű Ruža nagyi még a második világháború után kislányával, férjével és az egykor ott cselédként szolgáló édesanyjával beköltözött, mára egy szétesőben lévő család nagy titkokat rejtő fészke. És ahogy az lenni szokott, a titkok felőrlik az emberi kapcsolatokat, amikor pedig a családtagok megpróbálnak új életet kezdeni, kiderül, hogy a múlt árnyai elől nem tudnak elmenekülni. Mert a generációról generációra hordozott, ki nem mondott és át nem beszélt traumák egyszer csak búvópatakként törnek a felszínre – mint ahogy a világpolitika alakulása, illetve a nagy történelmi konfliktusok is egyik napról a másikra zúzták össze a Jugoszláviában élő nemzetek boldog, békés együttélésének illúzióját, úgy hullik szét a szemünk láttára az egykor összetartó Kos család.
A 3tél a kortárs horvát írónő, Tena Štivičić Magyarországon először látható színdarabja, amelyet Falcsik Mari fordított angol nyelvből.
A sokszereplős, nagyívű és több női sorsot is izgalmasan ábrázoló történet a szinte csehovi hangulatú látszólagos eseménytelenségből egy esküvőre készülődő család rejtélyes és drámai konfliktusává fejlődik, miközben hol nevetünk, hol meghatódunk, és nagyon is a bőrünkön érezzük a színpadon elhangzó mondatok súlyát. Néha úgy tűnik, a főszereplő maga a ház, pontosabban a Kos család nappalija, amelyen újra és újra keresztülszáguldanak a 20. század sorsfordító eseményei. A történetet a szerzőnő erős női karakterei viszik előre – Bata Éva, Sodró Eliza (képünkön), Tóth Ildikó, Pálfi Kata, Kováts Adél, Berényi Nóra Blanka és Hay Anna keltik életre a horvát történelem viharos fordulatai közepette is helyt álló, és a boldogságot rendületlenül kereső lányokat és asszonyokat. A legjelentősebb férfiszerep László Zsolté, aki a Kos család fejeként, férjként és apaként igyekszik kitartani elvei mellett, pedig már összeomlott minden, amiben egykor hitt.
Tena Štivičić – és általa Alföldi Róbert – arról mesél, hogy nincs más lehetőségünk, le kell ülnünk egy asztalhoz, és szót kell értenünk egymással.
Figyelnünk kell a körülöttünk élőkre, és komolyan kell vennünk őket – még akkor is, ha egészen mást gondolunk a világról vagy más eszmékben hiszünk, ha még hiszünk bármiben is. Mert, ha ismerjük és megpróbáljuk megérteni a szeretteink, a barátaink gondolatait, akkor talán nem esik szét darabjai minden, amiről azt hittük, kerek egész és örökre összetartozik – egy család, egy nemzet, egy régió, egy földrész...
3tél, Radnóti Színház, Alföldi Róbert, Tena Štivičić
Szólj hozzá!