És valóban: az első gondolat, amely eszembe jut: a nagy volumen. Lenyűgözött, ahogy a színpadot az első perctől egy nagy vetítővászon uralta, amely egyébként a teljes darab alatt szolgáltatta a változatos hátteret. Emellett a kórus és a főszereplők többször is érkeztek vagy éppen távoztak a nézőtéren keresztül, sőt egy dal erejéig meg is álltak a sorok között. A Vígszínház légterében lebegő óriás medúzákról és leplekről már nem is szólok.
Presser Gábor többször is nyilatkozta a Pinokkió kapcsán, hogy nem mindegy, milyen lesz az utolsó nagy zenés darab, amit ír. Nos, azt kell hogy mondjam, hogy a Pinokkió teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. A dallamok fülbemászósága vetekszik a Padlás dalaival, a karakterek változatossága és a fantáziavilág színre vitele is bravúros, a dalszövegek pedig egyszerűen zseniálisak.
A Pinokkió koránt sem az az egyszerű és aranyos történet, amely a Disney meséből lehet ismerős. A darabra inkább a nyomasztó és a misztikus jelzőket aggatnám, bár a nevetés, a jókedv és a lazaság sem marad el benne. Ezeket a jelzőket eleveníti meg a gondosan válogatott szereplőgárda is. Dino Benjamin kiválóan alakítja az ártatlan, a világról semmit sem tudó gyereket, vagyis Pinokkiót (külön plusz pont Dusánnak a mai szlengek használatáért a dalokban), Borbiczki Ferenc Dzsepettót, Majsai-Nyilas Tünde pedig Tücsköt. Kiemelendők még a közönségkedvencek: Hegyi Barbara és Kern András párosa Róka és Macska szerepében hozza a szerencsétlen kolduspárost, Halász Judit pedig a jótevő Őszhajú Tündért.
Néhány szerep váltva alakul: Macska szerepében Kern Andrást Seress Zoltán váltja, Őszhajú Tündérként Halász Juditot pedig Igó Éva.
A darab legfontosabb tanulsága, hogy bárhogy rángassanak minket a bábmesterek, bármennyire is próbáljanak bennünket idomítani, végül mindenünk meglesz, mert „nekünk helyén van a szívünk.”
A Pinokkió dalai már elérhetők a streaming platformokon, Pinokkió kottás-daloskönyve pedig Presser Gábor webshopjában vásárolható meg.
Szólj hozzá!