Cserhalmi György rendezése a Magyar Színházban: Tizenhét hattyúk

2022. December 02.  ·   Színházban voltunk   ·  Brezvai Edit

A Pesti Magyar Színházban idén februárban bemutatott monodrámát Péteri Lilla játssza, a műből a színpadi változatot Szegő János készítette, a rendező pedig a színésznő egykori kaposvári osztályfőnöke, Cserhalmi György.

Fotók: Juhász Éva/Magyar Színház

A Tizenhét hattyúk először 1987-ben jelent meg Csokonai Lili neve alatt, és akkor a könyv borítóján még nem szerepelt a valódi szerző. Persze már régóta tudjuk, hogy a barokk nyelvezetű, formabontó regényt Esterházy Péter írta. És talán pont a nyelvezete miatt még nem sokszor állították színpadra...

A monodráma önmagában sem könnyű műfaját ebben az esetben jócskán megnehezíti Esterházy Péter szövege, a profán, hétköznapi valóság egyfajta szakrális nyelven való elmesélése. Ám az író szavainak csodálatos tovább élését bizonyítja, hogy e modern kori főhős kiművelt, szépirodalmi stílusú, mívesen szépre csiszolt körmondatai olyan természetességgel jönnek elő Péteri Lilla szájából, hogy a nézőnek csak az előadás után jut eszébe, milyen hatalmas teljesítmény volt ez a másfél órás színpadi jelenlét.

A Tizenhét hattyúk egy nagyon személyes történet. Az autóbaleset miatt tolószékbe kényszerült Lili irodalmi nyelven idézi fel élete eseményeit, boldogtalan gyerekkorát, árvaságát, abuzáló kapcsolatát nevelőapájával, szerelembe, majd teherbe esését, abortuszát, egy nős férfivel való viszonyát, magát az autóbalesetet, végül pedig fájdalmas, testileg, lelkileg megnyomorított jelenkori magányát. A Curriculumivitaehattyútól egészen az utolsó, A tizenhetedik hattyúig végig sugárzik belőle egyfajta élni akarás, és megmutatja nekünk szenvedélyes természetét, érzéki kisugárzását, már-már gyermeki humorát. Tulajdonképpen csupa olyan dologról mesél, ami bármelyikünkkel megtörténhet – ám mindez vele esik meg, az ő sorsát követhetjük nyomon.

Ebben előadásban első látszatra nem történik más, minthogy Péteri Lilla Csokonai Lili bőrébe bújva elmondja nekünk Esterházy Péter regényét. És mégis, ahogy a színésznő az arca felfedése után, az első perctől fogva a nézők szemébe néz, ahogy rájuk mosolyog, ahogy – mintha csak a barátnőjéhez szólna – megosztja velük legbensőbb gondolatait, ez a barokk szöveg élni kezd, és valódi átütő erejű monológgá válik. Nyilván ez lehetett a rendező szándéka is, hogy ebben az előadásban a drámai hatású, mégis szellemes Esterházy-mondatoké legyen a főszerep. Péteri Lillának nincs sok külső segítsége, de ami van az pontosan elég – és ez Antal Csaba e kis térre kitalált egyszerű díszletét dicséri. Lilla a monológba kerekesszékhez kötve vág bele:

„Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.”

A tizenhét hattyúk fejezetei pedig szép lassan kis fényekként elevenednek meg, a díszletként használt paravánon ismerős arcok fotói tűnnek fel, a statikusságból kilépve Lili/Lilla táncot lejt a színpadon – és közben csak mesél és mesél. Mintha valami különleges, ritka virág lenne, apránként bontja ki története szirmait, szuggesztíven, tökéletes szövegmondással, tekintetével, gesztusáival és mimikájával is feszültséget teremtve. A testét, lelkét pőreségig lemeztelenítő színésznő fehérbe öltözve is képes elhitetni velünk a bántalmazott gyermekből romlott életű, közönséges, megesett lánnyá váló hősnő szűzies ártatlanságát, majd a következő percben csábító szirénként meghazudtolni mindezt. (És itt kihagyhatatlanul fontos megemlíteni a MOME két hallgatója, Velkey Virág és Ziegler Katalin hol egyszerűen hétköznapi, hol ünnepien hófehér jelmezeit is.)

A monodráma végére megrázó képet kapunk e nehéz sorsú lány kilátástalan életéről, és a vágyairól, amelyek persze ugyanazok, mint mindenki másé ezen a földtekén: szeretni és szeretve lenni. A hattyúvá vált Lili boldogságkeresése Péteri Lilla pályájának vitathatatlanul fontos állomása. Tehetségének köszönhetően elhisszük, hogy ennek az Esterházy Péter által kitalált – és a paraván fotói között apaként feltűnő Cserhalmi György rendezésében megszületett – fiatal nőnek valóban a szó a legerősebb támasza.

Az előadás 2022 decemberében két alkalommal látható a színház Sinkovits Imre Színpadán, 17-án és 18-án, 19.30-tól. Megtekintését 18 éves kortól ajánlják.

A teljes színlap itt.

Pesti Magyar Színház, Cserhalmi György, Tizenhét hattyúk, Péteri Lilla

 

 

Szólj hozzá!


35 év alatt 75 színész, több mint ezer előadás és egymillió néző: MI AZ?

35 év alatt 75 színész, több mint ezer előadás és...

Harmincöt éve annak, hogy a Vígszínházban bemutatták A padlást. A musical a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb darabjává vált, a...
 
Színház naptár

A cikk, amelynek meg sem kellett volna születnie, mégis örülünk neki

Sosem gondoltuk volna, hogy valósággá válnak a filmes disztópiák, és lesz olyan időszak, amikor ki sem tehetjük a lábunkat a lakásból (covid), aztán épphogy kijöttünk belőle, azt nem gondoltuk volna, hogy bezárhatnak színházak amiatt, hogy nem tudják fizetni a fűtést és/vagy a világítást...

Eszenyi Enikő visszatér Budapestre, színésznőt játszik a Játékszínben

A Blikk értesülése szerint a színésznő a héten kezdett próbálni a Játékszínben, így közel három évvel a Vígszínházból való botrányos távozása után Budapesten is visszatér a színpadra.
Új színdarabok
Egy csepp méz
Egy csepp méz
Budapest 
Egy csepp méz
Egy csepp méz
Budapest 
Liliom
Liliom
Budapest 
Liliom
Liliom
Budapest 
Liliom
Liliom
Budapest 
Liliom
Liliom
Budapest