A kortárs lengyel szerző, Tadeusz Slobodzianek történelmi tények alapján, de fiktív megírta, hogy milyen lehetett Sztanyiszlavszkij (Máté Gábor) és Sztálin (Fekete Ernő) találkozása, beszélgetése 1937-ben.
Az első jelenetben Sztálin az íróasztalánál ül és papírokat szignál. Később kiderül, kivégzéseket ír alá. Háromezret. Csak hogy jól az eszünkbe véssük mindjárt az elején, ez az ember egy szörnyeteg. Szükséges alaposan megjegyeznünk ezt, mert a beszélgetés során esetleg hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a diktátornak mintha lennének emberi vonásai, mintha még humora is akadna.
Az idős Sztanyiszlavszkij a saját módszereivel okítja Sztálint, hogyan tudja gesztusokkal, apró cselekedetekkel, járkálással, rajzolással még jobban alátámasztani a céljait. Sztálin hajlandó tanulni, sőt, cserébe hajlandó aranyhalként teljesíteni az öreg, beteg mester három kívánságát. Sztanyiszlavszkij nem magának akar valamit kieszközölni, hanem három embert, két írót és egy színházi rendezőt szeretne megmenteni. Óvatosan okítja a diktátort, hiszen itt minden szót meg kell fontolni, és nem veszi észre, hogy egy ponton már Sztálin tart színházi előadást az ő számára.
Anélkül, hogy elmesélnénk a történeseket, csak annyi, hogy a mindenről jól értesült, mindent tudó és irányító diktátor eljátssza, hogy bizonyos újságcikkről mit sem sejt, kínvallatással szedi ki a szerencsétlen talpnyaló “mindazonáltal” főkritikus elvtársból (Elek Ferenc) azokat az információkat, amiket pontosan tudott.
Ki itt a tehetséges színész, ki itt a főrendező?
És szüksége van-e egyáltalán a hatalomnak az igazi tehetségekre?
Megmenti Bulgakovot, mert kedveli egy darabját, és kivégeztet valaki mást, mert az nem nyerte el a tetszését.
Milyen jogon? Kizárólag a hatalma alapján?
Minden bizonytalan és pengeélen táncol. A néző számára csak a diktátor szörnyeteg volta a biztos. Mintegy bekeretezve a történetet, az utolsó jelenetben a titkárát (Kocsis Gergely) faggatja, hogyan is volt, amikor a cári családot kivégezték és kedvtelve hallgatja, hogy a végén még a kutyáikat is felakasztották. Mert ugattak.
Szereplők
SZTÁLIN, diktátor – Fekete Ernő
SZTANYISZLAVSZKIJ, művész – Máté Gábor
POSZKRJOBISCSEV, titkár – Kocsis Gergely
KERZSENCEV, kritikus – Elek Ferenc
Alkotók
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szakács György
Dramaturg: Török Tamara
Zene: Vajdai Vilmos
Rendező: Ascher Tamás
További előadások:
A Zseni októberi és novemberi előadásaira a jegyek már elfogytak, a decemberi jegyek még nem elérhetők.
Kamra, A zseni, Ascher Tamás
Szólj hozzá!