A börtönből frissen szabadult Ádámot tizenkét hét közmunkára ítélik. A mindig derűs pap, Iván közösségébe kerül, különös alakok közé. Iván szerint nincsenek gonosz emberek, a világ csak akkor gonosz, ha a gonoszt keresik benne. Iván arra kéri Ádámot, tűzzön ki maga elé egy célt. Ádám a kert büszkeségét, az almafát veszi célba, a gyümölcséből almatortát akar sütni. Ádáz küzdelem veszi kezdetét, mert a Sátán sem tétlenkedik...
Az Ádám almái színpadi változatát Budapesten a Radnóti Színházban láthatta először a budapesti közönség, de műsorra került a Tháliában és Pécsett is – a tatabányai Jászai Mari Színházban most próbálják.
A darab Anders Thomas Jensen azonos című dán-német filmje alapján készült, amit 2005-ben nagy sikerrel játszottak a magyar mozik, 2006-ban pedig az Európai Filmakadémia díjára jelölték. A színpadi változatot Kovács Krisztina készítette, a miskolci változat dramaturgja Perczel Enikő volt.
A miskolci darab rendezője elmondta, az elmúlt 20 év skandináv filmjeiben a kompromisszummentesség vonzza őt leginkább: ezekben az alkotásokban a gondolkodói, ábrázolási szabadság az igazságok kutatásának vannak csupán alárendelve.
"Az Ádám almáiban az is szimpatikus számomra, hogy finom iróniával viszonyul minden olyan végső következtetéshez, amit a nagy morális kérdésekben, a jó és a rossz viszonyának megfejtésében tehetünk. Kerüli a pátoszt, leplezetlenül, kendőzetlenül mutat rá arra, hogy az élet mindig felrúgja azokat a szabályokat, amiket építeni próbálunk. Ez az előadás olyan helyzetek sokasága, amelyek meghökkentően emberiek, ezért abszurd és tragikomikus. Ha saját magukat, főbb jellemvonásainkat is egy nagyítón keresztül szemlélnénk, hasonlóan szélsőséges alakokra, furcsa kreatúrákra bukkanhatnánk legbelül" – meséli Szabó Máté.
"Az előadásban a filmekből ismert eszközöket használunk a színpadon, mind technikailag, mind színésztechnikailag. A személyesség, a közelség, az egyszerűség jellemzi a játékot, ami nagy kihívást jelent nekem a Nagyszínházi előadások után, ahol a gondolataidat, mondataidat 700 emberhez kell eljuttatnod, és a legutolsó sorban ülőnek is közvetítened kell a mondanivalót. Most egy ketrec-szerű térben játszunk, körben ülnek a nézők, akik közvetlen közelről szemlélhetik az eseményeket. Ettől rettenetesen intimmé válik az előadás, és minden mozzanatnak igaznak kell lennie" – hangsúlyozta Simon Zoltán, aki Ádámot, a börtönből frissen szabadult neonáci szerepét alakítja.
Az előadásban elhangzik, hogy ahány ember, annyi nézőpont. A hagyományos nézőtérről nézve mindenki ugyanazt a képet látja, egy ilyen térben viszont mindenki más képet lát, mindenki kialakítja magában a képek tartalmából, a befogadott történetből a saját konzekvenciáit, ami szintén mindenkiben más lesz.
Ádám almái, Miskolc, Nemzeti Színház, Szabó Máté
Szólj hozzá!