Amikor egy csapat fiatal értelmiségi kivonult a társadalomból, hogy indiánosdit játsszanak – interjú Bereményi Gézával

2023. November 14.  ·   Interjú   ·  Színházvilág.hu

A Vörösmarty Színház november 11-én mutatta be az Apacsok című előadást. A bemutatón részt vettek a darab szerzői, Bereményi Géza és Kovács Krisztina is. A bemutató kapcsán Bereményi Gézával beszélgettünk, aki a darabról, a politikai közegről és személyes élményeiről is mesélt az indiántáborokban.

Fotók, interjú: Vörösmarty Színház

Az Apacsok személyes tragédiák történetfüzére, olyan sorsoké, melyeket egy torz politikai rendszer terelt kényszerpályára. A valós eseményekre épülő történet az ügynökkérdéssel foglalkozik, és a zebegényi indiántábor sajátos világát mutatja be. Bereményi Géza és Kovács Krisztina sajátos dramaturgiai megoldást választottak: a darab története egy ideig visszafele halad az időben, majd ugyanazon a nyomvonalon vissza. Így különleges nézőpontból ismerhetjük meg azt a korszakot, amikor senki nem tudta, kiben bízhat, és ki árulja majd el.

A hatvanas években játszódó cselekménynek az a legendás zebegényi indián játék ad keretet, melyben Bereményi Géza személyesen is részt vett.

Hogy működött ez az indiánosdi, és mi késztette a résztvevőket arra, hogy ezt a szerepjátékot használják arra, hogy egy időre kilépjenek a társadalomból?

Az indián játékot huszonéves fiatalok játszották a kamaszkori olvasmányaik alapján. Ez töltötte ki az életüket, a munka és a tanulás másodlagos volt. Nyaranta játszották az indiánosdit, az ország több részén. Én a bakonyi indiánok közé jártam, mert ismertem a törzsfőnököt, aki akkoriban a társbérlőm, lakótársam volt, Cseh Tamásnak hívták. Füst a szemében volt az indián neve, az enyém pedig Puskafia. A törzs tagjai amikor megszólítottak, mindig nevettek a szájukat eltakarva, az indián hagyomány szerint a szájukat eltakarva. Először nem értettem, miért, aztán megtudtam, hogy a Puskafia kurafit jelent, ezért volt számukra ilyen mulatságos. Én fehér ember voltam, kék tengeri kabátban és kalapban játszottam, amíg a törzs tagjai arcukat kifestve indián ruhákban.

Ezek a fiatal férfiak egész évben erre vártak. Olyan volt ez, mint egy szekta. A törzs tagjai még a városban is “Hau”-val köszöntek egymásnak, télen ruhákat varrtak, az eszközeiket fényesítették vagy ápolták. Külső szemlélőként azt figyeltem meg, hogy ők teljes odaadással fordultak a játékhoz, és büszkék voltak arra, hogy indiánok, nem csak a táborban, hanem az év többi részében is.

Miért vetették bele magukat ennyire az indiánosdiba?

Ki akartak szállni a korabeli társadalomból, és egy kreált világban kívántak élni. Megvetették a korabeli társadalmi berendezkedést. Még civil ruhában is felismertük egymást az indián gesztusainkról. Aki értett hozzá, azt is meg tudta állapítani a mozdulatokat olvasva, hogy az ország melyik törzséből származik az illető. A társadalmon kívüliség egyfajta menekülést jelentett a számukra, külön törvényeket alkottak. Ez egy cinkos szövetség volt, talán a régi betyárokhoz lehet őket hasonlítani. Tudomásom szerint legalább tucatnyi indián törzs volt az országban, de több kelet-európai országban is játszottak indiánt. Úgy tűnik, benne volt a szocialista levegőben.

A dunai indiánokról színdarab, később film is született. Mennyire volt nehéz színházi szemüvegen keresztül nézni és adaptálni ezt a világot?

A darab tulajdonképpen egy valódi színház a színházban szituáció, hiszen a valóságban is komoly szerepjáték volt az “Indiánban” való részvétel. Amikor játszottak, azt a lehető legkomolyabban vették és visszagondolva ez egy színdarabra emlékeztetett. Erősen teátrális volt, így nem volt kérdés, hogy ennek a történetnek előbb-utóbb színpadra kell kerülnie, vagy akár filmre.

Tényleg volt olyan közösség, amelynek a tagjait valamilyen atrocitás érte?

A másféleséget nem tolerálták azokban az időkben, amikor az indián játékok a virágkorukat élték. A törzsek megfigyelés alatt álltak, és biztos vagyok benne, hogy minden törzsben volt besúgó, beépített ember.

Hogy tetszett a veszprémi előadást, amit Bagó Bertalan rendezett?

Nagyon tetszett, komplex élmény volt. Vannak szerencsés előadások, amikor a színdarab minden részlete összeáll egy nagy egésszé. Azt gondolom, hogy ez az előadás ilyen. Kívánom, hogy sokáig kísérje útján a nagy bölény testvér...

Színlap:

Lábodi Ádám Horváth, Fekete, Hold
Sághy Tamás Szoboszlai, Szürke Sas
Gáspár Sándor Apa, Tartótiszt
Egri Márta Nagymama, Házmesterné
Ladányi Júlia Kata, Edit
Ballér Bianka Csilla
Imre Krisztián Hegedűs, Hadnagy
Kolnai Kovács Gergő Bajomi, Szilaj Ló
Kricsár Kamill Fürge hód, Mr. Caldron
Kocsis Gábor Tíz Medve
Csontó András Vetítés
Tucsni András Dramaturg
Kricsár Kamill Zeneszerző
Weil Szilvia Súgó
Horváth Iza Ügyelő
Németh Mariann Produkciós asszisztens
Bagó Bertalan Rendező

 

Következő előadások:

2023. 11. 28. 19:00
2023. 11. 29. 19:00
2023. 12. 21. 19:00
 

 

 

 

 

Apacsok, bereményi Géza, Vörösmarty Színház

 

 

Szólj hozzá!


Újraéledt a hely, ahol Heltai Jenővel, Molnár Ferenccel, Karinthy Frigyessel, sőt: József Attilával is találkozni lehetett

Újraéledt a hely, ahol Heltai Jenővel, Molnár...

Ma, azaz október 12-én nyitja meg kapuit a Víg Szalon, a Vígszínház negyedik játszóhelye. nem is akárhol...
 
Színház naptár

Visszaköltözött az egykori Arizona Mulatóba Madám Bizsu

A sikeres nyárikerti előbemutatót követően oda tér vissza a Madám Bizsu, ahol a cselekménye is játszódik: a Thália Színház Arizona Stúdiójának falai közé. A nosztalgikus hangulatú dokumentumjáték, ami a XX. századi fővárosi mulatók forgatagába kalauzol bennünket, szeptember 27-én debütált a budapesti közönség előtt.

Zene: Budapesti Vonósok – szó: Kálid Artúr

A zene világnapján a „parfümös” barokk udvari táncoktól a „földszagú” népi táncokon át a fanyar táncstilizációkig vezet a Budapesti Vonósok koncertjének táncrendje. A koncerten elhangzó művekre Kálid Artúr segít ráhangolódni verssel és prózával.
Új színdarabok
Boribon nyaral
Boribon nyaral
Balatonföldvár 
PALI - regisztráció
AZ ARAB ÉJSZAKA
Bonci
Bonci
Budapest 
Bonci
Bonci
Budapest 
Bonci
Bonci
Budapest 
Bonci
Bonci
Budapest 
Bonci
Bonci
Budapest