Az Egyesült Államokban született táncművész, koreográfus az évek során számos elismerést szerzett. 13 évesen a New York City Táncszövetség versenyének győztese lett, 16 évesen a Kiemelkedő Férfi Ifjúsági Táncos címet kapta meg, ezenkívül egyike volt azon 20 kiválasztott diáknak, akik elnyerték a művészeti Miniszteri Ösztöndíjat. A 2002-es nyári olimpiai játékok nyitó ceremóniájában is részt vett, a Norvég Nemzeti Balett, a Houston Balett, a New York City Balett társulatait is megjárta már, 2009-ben és 2014-ben koreográfusi munkáját is rangos elismerésekkel jutalmazták. A Norvég Nemzeti Balettben, majd Moszkvában, a Bolsoj Balettal volt alkalma dolgozni, ezután döntött úgy, hogy szabadúszó koreográfusként folytatja munkáját.
Mozgalmas időszak elé néz: koreográfiát készít majd Kanadában, Norvégiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is. Az elmúlt hét hetet például Moszkvában töltötte, ahol A hattyúk tava egy új, különleges produkcióján dolgoztak, színpadon és jégen egyaránt többek között Jevgenyij Pljuscsenko jégtánc-világbajnokkal. A miskolci táncosoknak most kreativitást szeretne adni.
"Arra próbálunk fókuszálni, hogy mást csináljanak, mint az évad során; sok improvizációt viszünk a gyakorlatokba, azt tanítom nekik, hogyan tudják „manipulálni” mindazt, amit már eddig tudnak" – fejtette ki a koreográfus.
Fontosnak tartja, hogy manapság a művészek sokoldalúak legyenek a táncban, hogy nyitottak legyenek több stílus felé, és össze tudják ezeket hangolni. A koreográfusi hivatást a festészethez hasonlítja, ahol a színpad a vászon, a táncosok pedig a festék.
"Szerintem erről szól a művészet: azt használni, ami előtted van. A legfontosabb számomra pedig az, hogy valami közös jöjjön létre, ami részben belőlük, részben pedig belőlem fakad" – vélekedik.
"A miskolci táncosok csodás „mozgók.” Nem a skatulyán belül gondolkodnak, és ez rendkívüli! Már a második napon úgy éreztem, hogy sokkal intimebb és nyitottabb az, amit csinálunk, határozottan jó irányba haladunk" – magyarázza. Hozzáteszi, a táncosok hozzáállása elengedhetetlen, hiszen emberekkel dolgozik, és mindvégig kapcsolatot kell velük tartania.
"A nyitottság a legeslegfontosabb. Egy alkalommal azt a feladatot adtam nekik, hogy egy üveggel úgy táncoljanak, mintha az nem egy élettelen tárgy lenne, hanem a partnerük" – avat be a részletekbe Garrett Smith. Mint mondja, ezeken a feladatokon keresztül ő is látja a táncosok hozzáállását, az érzelmeiket, hogy mennyire nyitottak arra, amit átadhat nekik.
Miskolci Balett, Garrett Smith, koreográfus
Szólj hozzá!