Szabó Máté már többször bizonyított operarendezőként, és ezúttal is sziporkázik az ötletektől. Vicces, látványos és friss az előadás. Újszerű rendezés, finom utalásokkal, telis-tele nem várt elemmel, de soha, egyetlen milliméterrel sem lépi túl a jó ízlés határait. A közönség hálás is érte, még az idősebb, konzervatívabb operabarátok is hallhatóan, remekül szórakoznak. Persze önmagában ez még nem lenne elég a sikerhez. Kell hozzá az olasz karmester Luciano Acocella, aki az operának dinamizmust, sodró lendületet dirigál és kellenek az énekesek. Például a fiatal ausztrál tenor Alasdair Kent, aki tökéletes olasz szakács hősszerelmesnek. De remek Mester Viktória is a címszerepben. Nem is tudom, hogy egy pink Barbie-ra vagy inkább Doktor Szöszire hasonlít, viszont nem csak a hangja, a színészi játéka is meggyőző. Az összes szereplőt felsorolhatnánk, hiszen mind kiváló. A színpadról az jön le, hogy egytől-egyig élvezik ezt az előadást, így aztán a közönség még a negatívabb szereplőt, a buta macsó, maflapincsi bejt is szereti. És igen, nyolc, fekete vagy arany bőrbe öltözött macskalány is rendre megjelenik a színpadon.
Szerintem Rossini imádná, ha látná.
Az estére a koronát azért még feltehette volna egy színház utáni vacsora, mondjuk bélszín Rossini módra, azaz libamájjal és szarvasgombával. A zeneszerző nagy gourmet hírében állt, talán ezért is tudott ilyen vidám művet komponálni.
Erkel Színház, Rossini, Olasz nő Algírban
Szólj hozzá!