A világhírű nagyoperett ősbemutatóját 1926. március 26-án tartották a bécsi Theater an der Wienben. Ezt alig fél év múlva, 1926. november 24-én követte a hazai, budapesti premier, az akkori Király Színházban. A szerző, ahogy ő állítja, élete legfontosabb zenei anyagát készítette el, hiszen a szövegkönyv mintegy 150 oldal terjedelmű, a hangszerelés pedig hat hónapig tartott.
A háromfelvonásos Cirkuszhercegnő Kálmán Imre egyik legtöbbet játszott operettje a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő után. Az október 29-én bemutatásra kerülő darab helyszíne a cirkusz, Moravetz Levente a manézshoz modernizálta az operettet, ezért az előadás szerves részét adják az akrobata számok és a látványos lovas produkciók.
Korábban már meghatározták ezt az új "műfajt": a SzínCuszt – a színház, a zene és a sokoldalú cirkuszművészet ilyen összekapcsolása különleges élményt nyújthat a nagyközönségnek.Végigizgulhatjuk Fedóra hercegnő és Mr. X. – Lőrincz Judit és Buch Tibor – szerelmi vívódásait. Jókat nevethetünk Fodor Zsóka és Besenczi Árpád szócsatáján, megfigyelhetjük Vladimir nagyherceg – Götz Attila – ármánykodását, vagy izgatottan nézhetjük Ifj. Richter Józsefnek, a világ legfiatalabb cirkuszigazgatójának lélegzetelállító lovas szaltóit.
A cirkusz világa igen titokzatos: a porondon csillogó jelmezben pompázó akrobata a mindennapokban szakadt ruháját varrja, a teli szájjal nevetgélő bohóc igazából bánatos, szomorú, a közönséget uralma alá vonó műlovas pedig valójában szerelmét sirató katonatiszt. Aki ragaszkodik hozzá, hogy a színfalak mögé kerüljön, vagy esetleg úgy gondolja, hogy megtévesztheti az álcázás mestereit, könnyen hoppon maradhat. Ahogy az lenni szokott, a valódi érzelmek végül még ezen a nyüzsgő helyszínen is győzelmet aratnak...
Cirkuszhercegnő, operett, Magyar Nemzeti Cirkusz
Szólj hozzá!