Körülötte szinte mindenki sunnyog, hízeleg, smúzol, besúg, elárul, talpat nyal, konspirál, gyilkolni kész, ki-ki vérmérséklete és lehetőségei szerint. Elsősorban a hatalomért, az előbbre jutásért, bármiféle minimális kis pozícióért, de legalábbis a túlélésért történik minden. Hősök nincsenek, csupán szereplők.
Azt mondják, Puskin darabja, a hatalom természetéről szól. Szerintem inkább a hatalom holdudvarában megjelenők lélekrajza, ki hogyan viselkedik adott helyzetben félelemből vagy karrierizmusból. Meg a népről, aki készségesen elhisz hol ezt, hol azt. De mindenképpen ő adja a közhangulatot, s mint ilyen, időnként felemel valakit a hatalomba.
Borisz nem bukik bele a saját aljasságába, meghal, mielőtt ez megtörténne. Azt mondja, nyugodtan távozik, hiszen a bojárok megesküsznek neki, hogy híven szolgálják majd a fiát. Ennyire azért nem lehet ostoba, viszont mást nem tehet, csak remélheti, hogy így lesz. Ám, mint minden hatalomért folyó ádáz küzdelemben lenni szokott, közben és a végén az ártatlanok szenvednek a legtöbbet vagy pusztulnak el. A darab elején a gyermek trónörököst ölik meg, a végén Borisz gyermekeit.
A Katona József Színházban 2017 óta megy a darab. Tuti telt házak nézik a sivár színpadot, és a nézők gondolnak magukban valamit a hatalmi játszmákról, önjelölt cárokról. Jó alakításokat látunk, mindenki hozza a tőle elvárhatót – Bán János eszelős koldusa egészen csillogó alakítás. A többi spoilerezés lenne...
Ja, és ha valaki kedveli a kereskedelmi televíziók magyar sorozatait, érdemes a Katonába mennie, hogy kedvenceit színpadon is láthassa. Ebben a darabban például hárman is játszanak...
Katona József Színház, Borisz Godunov, ajánló
Szólj hozzá!