A darab ismertetője megfogalmazza, hogy az előadás a magyar színházi hagyományban ritka, kivételes esemény: a költői, szürrealista művek előadására tett kísérlet. Úgy látszik, kevésbé kedveljük színházban a szürrealizmust... Pedig más művészeti ágakban nincs kifogásunk ellene, sőt. Bunuel* vagy David Lynch filmjei sikeresek, Salvador Dali kiállításai is sokezres tömeget vonzanak és a magyar popkultúrában is találunk példát hihetetlenül népszerű szürreális műre.
A darab története nem időrendben halad a kezdetektől a végkifejletig, és a szereplők sem feltétlenül valóságosak, lehet, csak egy rossz álomból emlékszik rájuk a főhős. Ha megkérdeznék, hogy akkor mégis, miről szól, azt felelhetnénk, hogy a szerelemről és a halálfélelemről. Szokatlan, fájdalmas, költői megfogalmazásban. Főhősünknek, a Fiatalembernek öt évet kell várnia, hogy elvehesse szerelmét, aki a darab kezdetén 15 éves, tehát nem annyira különös ez az öt év várakozás. Az évek alatt idealizált álomképet fest magának a lányról, aki közben egy nagyon is valóságos szerelmi viszonyba kezd valaki mással, így a házasság nem jön létre. Az elkeseredett Fiatalember ekkor felkeresi a Gépírólányt, aki valaha őt szerette, de már nála is hiába keresi az igaz szerelmet. Közben belelátunk a Fiatalember élete szereplőinek, barátainak, álombéli figuráinak boldogtalanságába is...
A szerelmet, ahogy minden mást is, megöli az idő. A már emlegetett Dali híres festménye, az Elfolyó idő, amin egy óraszerkezet folyik szét, pont a festőnek azon gondolatából született, hogy az idő múlása végzetes pusztulást eredményez. A dolgok végén pedig megfellebbezhetetlenül a halál van.
Az előadás vége felé Quimby Most múlik pontosan-ja jutott eszembe. A dal szürreális szövegét valószínűleg nem mindenki érti, vagy nem mindenki úgy érti, ahogy Kiss Tibi gondolta, mégis a többségünknek mond valamit. Valahogy úgy kellene Lorca darabját néznünk, ahogy a Quimby dalt hallgatjuk. A poétikus mondatok jelentését inkább átérezni lehet, mintsem érteni.
A nézőtérről kifelé menet azonban mégis valami teljesen más, az utolsó mondatok egyike visszhangzik a fejünkben: „Az úgynevezett ellenzék, mely a nemzeti egységet veszélyezteti, nem érdemel kegyelmet.” A köztársaságpárti Lorca nem kapott kegyelmet a falangistáktól.
„Ha elmúlik öt év” 1931-ben született, és a befejezéséhez képest napra pontosan öt évvel később végezték ki Lorcát, bármiféle tárgyalás nélkül, aztán elföldelték egy tömegsírban. Ma sem tudni, hol nyugszik. Idehaza Radnóti siratta el egy költeményben. Pont Radnóti. A sors gyakran szürreális, de legalábbis fájdalmasan kegyetlen.
*Lorca, Dali és Bunuel egyébként barátok voltak. Aztán Lorca megsértődött rájuk, mert úgy gondolta Bunuel és Dali őt gúnyolták ki az Andalúziai kutya című filmjükben...
A darab színlapja itt olvasható
Előadások
május 23., csütörtök
május 30., csütörtök
június 1., szombat
június 5., szerda
június 6., csütörtök
június 16., vasárnap
Szólj hozzá!