A nápolyi öbölben fekvő Pompejit és Herculaneumot a Vezúv kitörése pusztította el 79. augusztus 24-én. Pompei 20 ezer lakójának jelentős része meghalt, amikor a várost maga alá temette a láva, sár és por, és konzerválta. A napokban – negyven év után – megnyitották a látogatók előtt a Szerelmesek házát (Casa degli Amanti). Az épület éveken át tartó felújításon esett át, miután egy 1980-as földrengés megrongálta. Ez az egyetlen épület Pompejiben, amelynek emeleti szintje is csaknem teljes épségben megőrződött. Az épület feltételezhetően bordélyház volt. Nevét a bejárat melletti feliratról kapta: „Amantes, ut apes, vita(m) mellita(m) exigunt. Velle” (A szerelmesek, mint a méhek, olyan édesen élik az életet, mint a méz.) (MTI)
Bernard Shaw tizenöt éves korában könyvelőként dolgozott egy ingatlanügynökségen, ahol megismerte a nyomornegyedek sajátos bérleti viszonyait. A protestáns szülők gyerekeként viszonylag szegény körülmények között nevelkedő fiú ekkor még nem sejtette, hogy első színdarabjához, A szerelmesek házaihoz folytat előtanulmányokat. A darabot két évtizeddel később, 1892-ben mutatták be Londonban, s a szerző egy csapásra drámaíróvá avatódott: utána összesen harminchét színdarabot írt, munkásságát 1925-ben irodalmi Nobel-díjjal honorálták.
A darabot 2020. február 23-án, vasárnap mutatják be a Radnóti Színházban, Valló Péter rendezésében.
„Egy erkölcsileg teljesen magába roskadt társadalomról ír Shaw, amiből a fiatalok se tudnak kiszakadni, mert a szüleik és az ő szüleik is benne vannak nyakig. (…) Igazából hajlok arra, hogy Shaw nem nagyon rokonszenvezett a saját fajtánkkal, de olyan mérhetetlen iróniával tette ezt, olyan élvezetesen. És ez a már-már cinikusnak mondható attitűd hozzám nagyon közel áll. Ezért is rendezek olyan szívesen angol szerzőket“ – osztotta meg gondolatait a színház weboldalán a rendező.
Szólj hozzá!