A majdnem tökéletes boldogság receptje

A színésznő egy év alatt írta meg az egyszemélyes darabját. A főszereplő és a történet is fiktív. Ahogy a filmek végén is írják, mindennemű egyezés, vagy a valósággal egybeesés pusztán a véletlen műve.

„Sok élettörténetből lett összegyúrva ez a 'recept', emiatt talán többen saját magukra ismernek majd. Amikor felolvastam a szöveget az ismerőseimnek, voltak, akik azt mondták, hogy ezt róluk írtam. A válaszom annyi volt, hogy nem rólatok, hanem nektek, de most, hogy mondjátok, akár rólatok is írhattam volna" – idézi fel a színésznő. 

„Az előadás azokhoz szól, akik már elfáradtak az önsajnálatban és arra ösztönzi őket, hogy szeressék magukat!" - meséli az új előadásáról Pokorny Lia.

„De szól azokhoz is, akik már megtettek olyan dolgokat, amit soha nem gondoltak volna, hogy meg tudnak tenni. Aztán szól azokhoz is, akik még mindig nem tudják igazán elfogadni magukat, akiknek már teher az állandó megfelelés, akik nem bírnak nemet mondani és ebből már elegük van. Vagy azoknak, akik reménytelenül keresik a boldogságot, akiknek jól esik néha egy felszabadító sírás, vagy akik tudják, milyen gyógyító önmagunkon szívből kacagni" - tette hozzá Lia.

A darab különlegessége abban is rejlik, hogy benne több szereplő is fellép, de hogy kik lesznek azok, arra mindig csak aznap este derül fény.

Olyan útravalót szeretnék adni a közönségnek, ami reményeim szerint megmutatja, hogy érdemes változni, változtatni. Jó ideje inkább abban hiszek, hogy a személyesebb színház adhat igazán egyszeri és megismételhetetlen, de mégis hosszan tartó, bennünk dolgozó élményt. Olyat, amikor a néző nem csak betekint az adott színdarabba, hanem aktív részesévé is válik. Így tudunk összekapcsolódni, így játszunk egyszerre akár hatszázan is egy történetben és éljük meg ugyanazt és mégis hatszázféleképp. Ennek a darabnak pont az a célja, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül és a világ velünk együtt kerek. Szeretek interakcióban lenni a nézőkkel, sőt, ők maguk igénylik is ezt a fajta közös játékot. Az előadás valójában egy történet az esendőségről, az őszinteségről, önmagunk megtalálásáról. Kit ne érdekelne manapság ez a téma?"