Szeretem Egert, mert tele van zöld övezettel így olyan mintha állandóan egy osztálykiránduláson lennék. Kedvenc helyem így hát nem más, mint a harmadik emeleti kis kuckóm, ahol a füled mellett hallhatod, ahogy csobog a patak, a madarak csicseregnek, a darazsak munkálkodnak. Első bábszínházi élményem is Egerben volt, a” Hókirálynő” című darabban segíthettem a színészeknek a kulisszák mögött, esküszöm jobb volt, mint egy horror film. Láthattam a csodát megszületni, sírtam és nevettem, féltem és vacogtam. Egyszer s mindenkor hagytam magamat sodródni, az árral. Egyik kedvelt bábszínházi darabom a „Felhőbárány” amiben több karaktert kellett megszemélyesítenem. Az egyik pillanatban szorgos hangya voltam, majd egy fontoskodó patkány, másikban már ravasz róka, aztán aggódó bárány anyuka, no meg egy szeleburdi nyuszika. Azért szerettem nagyon, mert szerintem minden embernek van egy felnőtt, egy szülői és egy gyerek énje, és ott erre ráleltem. Sose felejtsd el, a báb lelke, a tükröd másik oldalán van!
Kisújszálláson született. Az egri Harlekin Bábszínházba 20 évesen került, és nagyon megszerette a bábozás fantáziadús, érdekesen értékes világát.
Kedvenc szerepe mindig az aktuálisan futó előadásban van, hiszen így lehet minél hitelesebben játszani.
Az Eszterházy Károly Egyetem, Csecsemő és kisgyermeknevelő szakán 2017-ben végzett. Szakdolgozata a „Csecsemőszínház nevelő hatásai kisgyermekkorban” címmel, elnyerte a kari TDK nyertese címet. Szívügyének tekinti a legkisebbek kultúrára való nevelését.
2016 óta egy gyönyörű kisfiú boldog édesanyja.
"Nincs nagyobb dicséret annál, amikor egy vékony gyermeki hang a nézőtéren elmondja azt, amit én a színpadon gondolok. Szerintem mindig, mindenből lehet tanulni, és soha nem szabad megállni." (Bencze Mónika)
Szólj hozzá!