A soproni színjátszás kezdeteiről, a húsvéti passiókról már 1412-ből találhatók adatok, a XVII. század elejétől pedig rendszeressé és megszokottá válnak a színielőadások: Lackner Kristóf latin nyelvű darabjait a jezsuiták iskoladrámái, majd 1716-tól hivatásos német vándortársulatok előadásai követték. A XVIII. század harmincas éveitől rendszeresnek mondható színházi élet zajlik Sopronban ‒ következményeként s egyszersmind mozgatójaként a polgárosodásnak. 1769-ben már színházépület, az ország második kőszínháza áll a városban, mégha ideiglenesen is. Szép reményű bérlők váltják egymást, s közben a város vezetésének szeme a teátrumban zajló dolgokon, keze pedig a pénzesládán van. Pezseg az élet. Jeles bécsi színigazgatók pályáznak az évadokra, s hozzák magukkal a kiváló színészeket. Versengnek a válogatós soproniak kegyeiért, s bemutatják a dráma- és operairodalom szebbnél szebb darabjait. Néha még a bóvli kínálásától sem riadnak vissza, hogy kielégítsék a ripacs lelkek igényeit. Persze mindezt németül.
Az 1792-es esztendő mérföldkő a helyi színházhistóriában: magyar nyelvű darab kerül színre az evangélikus líceum diákjai előadják Lakos János Hunyadi László című drámáját. Ezzel Sopron is fejezetet nyit a magyar nyelvű színjátszás krónikájában. Kilényi Dávid, az első magyar vállalkozó-direktor ‒ végiglátogatva a német vándorszínészet bázisait ‒ 1820-ban Sopronban is fellép társulatával, a színészek között Dérynével. Minden együtt van: polgári szellem, iskolázott ízlés, szép számú közönség, a színi kultúra kivirágoztatására irányuló szándék. Már csak egy igazi ház kell Tháliának... S végül az elhatározást tettek követik! A város hosszasan vizsgálta a több helyről kapott terveket, s végül Franz Lössl bécsi építész kapott megbízást a nagy feladatra. A választás jónak bizonyult. Lössl gyönyörű klasszicista épületet tervezett, mely a céljához illő méltósággal uralta a neki kiválasztott teret. Három szint, tágas előcsarnok, dekoratív festés és kárpitozás. Volt mire büszkének lenni Sopronban!
Megkezdődhetett az állandósult társulatok korszaka. A város 1841-ben kötelezte a német színigazgatót, hogy a színházat legalább hetente kétszer engedje át az oda érkező magyar társulatnak. A kor kiváló társulatai keltek versenyre a népszerű német prózai előadásokkal és a kedvelt bécsi színészekkel. Támogatásukra 1885-ben megalakult a Magyar Színpártoló Egyesület. A magyarosodás már a hetvenes években erőre kap: megalakul a Frankenburg Irodalmi Kör, a Magyar Társas Kör, a Magyar Férfidalkör. 1903-ban megjelenik a Magyar Színház c. soproni színházi újság. 1905-től már magyar színtársulaté a soproni főszezon: az első teljes, hat hónapos évad. 169 előadást mutatnak be ebben az évben.
A század elejére a színház épülete tűzveszélyesnek, előtere szűknek bizonyult. Wälder József városi főépítész kezdeményezésére a Középítési Bizottság fontolóra vette az átépítést. A városi közgyűlés 1909. március 31-én megszavazta a színház felújítását ‒ 200 000 korona költséggel ‒, és úgy döntött, hogy a tervezéssel Medgyaszay Istvánt bízza meg. Medgyaszay a bővítés helyett a teljes átépítést szorgalmazta, s javaslatát végül elfogadták. A színház a közgyűlési, hírlapi, és utcai viták középpontjába került. Modern színháza lett a városnak, különleges nézőtér-kialakítással, magyaros ízlésű bútorokkal, kárpitozással, újfajta falszínezéssel és gyöngyös üvegcsillárokkal.
Az új épület nagy színházi korszak tanúja lehetett. Két-három évenként cserélődtek a társulatok: Nádassy Józsefé, Thury Eleméré, Polgár Károlyé, Balla Kálmáné. A soproni közönségnek játszik Vízváry Mariska, Jászai Mari, Márkus Emília, később Rajz János, Jávor Pál. A szerzők között Molière, Ibsen, Tolsztoj, Gogol, Shakespeare, Shaw, Goldoni, Molnár Ferenc, Romain Rolland, Szophoklész, Oscar Wilde. Az igazgatók próbálkoznak sokféle műfajjal, anyagi támogatásban, lelkesedésben, hazafias buzgalomban sincs hiány, mégis bukással kényszerül távozni mindegyik társulat. A történelem se mondható zökkenőmentesnek; háborúk, forradalmak, gazdasági válságok. Pedig a város vezetése nem közömbös. A század első évtizedeiben az épületet nemegyszer díjtalanul bocsátja a társulatok rendelkezésére, a villanyáramot kedvezményes áron szolgáltatja, vállalja a színház fűtési költségét, fizeti a vízfogyasztás felét, elengedi a vigalmi adót, világításra, fűtésre, csőd ellen ugyancsak folyósít segélyeket. Persze a színház ily mértékű anyagi támogatása sem volt ínyére mindenkinek. Néhányan felháborodva követelték a színház bezárását az ínséges időkben, mert majdnem kiürült a város kasszája. Soproni Thurner Mihály polgármester tekintélye és szava azonban áttörte a dühös tiltakozás falát, mondván: a város vezetése a súlyos gazdasági helyzetben sem hanyagolhatja el szellemi kötelezettségeit.
Telt-múlt az idő, s az időközben a Színművészeti Kamara által bevezetett cseretársulati rendszer megbukott, s 1942-ben létrejött a nyugat-dunántúli színkerület. A Soproni Színpártoló Egyesület kérte Sopron számára önálló társulat kijelölését. Néhány rövid szezon, föléled a színházlátogatási kedv. Aztán 1944. március 19-én a német csapatok bevonultak Sopronba.
Az 1945-től 1950-ig tartó rövid időszak próbálkozásait megakadályozza a vidéki színházak államosítása. Örök időkre megszűnni látszott az, amiért több mint 500 éven át annyi mindent tettek az itt élő polgárok: A SOPRONI SZÍNHÁZ. A győri társulat alkalmankénti előadásai nyújtottak ugyan némi vigaszt, de a színház az itt lakóknak már jobbára csak az épületet jelentette. 1962-től, a Soproni Ünnepi Hetek újraszervezésével kezdődően valamelyest szaporodtak a színi események, nagyobb változást viszont csak a színház 1969-1975-ös felújítása látszott hozni. Az új igazgató, Palotay László ugyan folytonos költségvetési gondokkal küzdve, de a legjobb előadásokat igyekszik az országos kínálatból Sopronban bemutattatni. A színház önálló intézményi élete 1980-ban megszűnt, a Liszt Ferenc Művelődési Központ részévé vált.
Elérkezett a rendszerváltozás, megalakult a soproni Petőfi Színház, 1991-től Mikó István lett a vezetője, 1992 nyarán pedig megkezdődött a teátrum felújírása. A Medgyaszay színházáról fennmaradt nagyszámú dokumentum lehetővé tette, hogy az épületen az e századfordulóra is kedveltté vált szecesszió szín- és formajegyeit újra kiteljesítsék. Az újjávarázsolt színházépület megnyitójára, egyszersmind az önálló társulatú Petőfi Színház első évadának ünnepélyes nyitányára 1992. december 3-án, csütörtökön este, Dürrenmatt Meteor című komédiájának bemutatójával került sor.A város közgyűlése Mikó Istvánt 1994. október 11-én öt évadra megbízta az igazgatói teendők ellátásával, ő 2002. január 1-jén mondott le. Az elkövetkezendő években Valló Péter (2002-2003), Szilágyi Tibor (2003-2007) és Darvasi Ilona (2007-2012) vezette a teátrumot. Az önkormányzat 2012 májusában Pataki Andrást nevezte ki a színház igazgatójának.
Szólj hozzá!